2008. december 10. Székesfehérvár
A program első élménypedagógiai foglalkozása előtt rengeteg kérdés kavargott a játékot vezetőkben. Megfelelő lesz-e a csapat összetétele? Okoz-e gondot a gyerekek közti nagy korkülönbség? Érteni fogják-e, mit is akarnak egyáltalán a felnőttek? Mi lesz, ha unalmasnak találják az egészet?

Ilyen izgalmak közepette megnyugtatólag hat egy békés, szakállas, mosolygós facilitátori arc, amely tulajdonosa mindig kész válasszal rendelkezik; s ha mégsem, hát magukat a gyerekeket állítja kérdés elé.
És mint az valóban megmutatkozott, ők boldogan kifejtik véleményüket. Hisz ritkán kérdezik őket. 
A fehérvári, Kikindai úti gyermekotthon 10 lakója örömmel labdázta, versenyezte, játszotta végig a délutánt, s még a ponyvaforgatás alatt is okozott meglepetést találékonyságával.
Az élménypedagógia eszenciáját jelentő értékelő beszélgetések során pedig jóleső érzés töltötte el a jelen lévő felnőtteket: még vannak olyan (állami gondozott) fiatalok (is), akik képesek mélyről szólni, és igaz felismeréseket tenni.
A délután tanulságaként a játékok facilitátorai belátták azt is, hogy a legközelebbi alkalommal a játékosabb kedvű, kisebb csemetéket meg kell hagyni saját korosztályukban, hogy a beszélgető körökben aktívan részt venni kívánó nagyobbacskák kellő teret nyerhessenek.